Shakespeare Velencei kalmárja, Szokeresz módra

A Szegedi Keresztény Roma Szakkollégium tehetséggondozó programja és A velencei kalmár hallgató szemmel.

Régóta dédelgetett álmom, hogy színész-palántaként a világot jelentő deszkákon kétlábbal megálljam a helyem. Ezért, amikor megláttam, hogy erre lehetőséget biztosít a Szakkollégium és a Szegedi Nemzeti Színház legújabb összefogása, azonnal éltem a lehetőséggel és jelentkeztem a megalakuló csoportba.

A próbák, illetve ismerkedések, összeszokások már februárban elkezdődtek Barnák László rendező úr vezetésével.

Eleiben a lelkes kis csapatot kellett egymáshoz szoktatni, a legalapvetőbb dolgokat, tudnivalókat beszéltük meg. Nem tetszett, hogy másfél hónapig elő sem vettük a szövegkönyvet, így ki sem nyitottuk. Nekem lehetőségem nyílt az interneten megnézni a Velencei kalmár film változatát, szerencsére azzal a Shakespeari nyelvezettel, amivel mi is dolgoztunk. Így egyre jobban vártam azt a pillanatot, amikor végre a szövegkönyvet kinyithatom és elkezdhetem „tanulmányozni” és ábrándozom arról, hogy vajon melyik szerepet ölthetem magamra. Néha az is megfordult fejemben, hogyan fogom időben és magabiztosan megtanulni a szerepet, vagy szerepeket, amiket nekem szántak. Egyszer azonban elérkezett az a pillanat is, amikor megtudhattam, kinek a „bőrébe kell bújnom”! És igen, itt és ekkor értettem meg, hogy miért játszottunk ennyit ideig, miért kellett a „kiscsapatnak” összeszokni, és miért nem csaptunk bele azonnal a dolgok közepébe. Sokszor 2-3 naponta éjszakákba nyúlóan tanultuk a szövegkönyvet, közösen rendeztük és véleményeztük a jeleneteket, gyakoroltuk a színpadi mozgást. Fantasztikus élmény volt számomra! Az előadás előtti két hétben minden nap 4-5 órát próbáltunk a helyszínen, jelmezben. Ekkor kaptam kedvet igazán és éreztem meg azt, hogy milyen jó itt, a színpadon állva kifejezni magam, és megmutatni azt, hogy én erre is képes vagyok. A színház, az eszközök, a helyszín, a „milieu” hatalmas erőt adott számomra és láttam, hogy társaim is lelkesen állnak a kihívás elé. Nagyon jó volt megélni, hogy egymást kiegészítve, lépésről lépésre, illetve szóról szóra, jelenetről jelenetre egyszer csak kikerekedik a mondanivaló, összeállnak a jelenetek egy történetté és a mondanivaló egyszer csak a tetőfokához ér és újabb bonyodalmak jelennek meg a színen, amit nem csak megoldani, hanem feloldani is kell!

Alig vártam, hogy főpróba legyen, majd a hab a tortán, az esti előadás! Teltház! Fantasztikus élmény volt számomra, hogy „színészként” állhattam a közönség elé. Az emberek, a tömeg, az érdeklődők is izgatottak voltak, én legalább is így éreztem. Volt valami a levegőben – és nem csak Shakespeare szerint!

Bármikor újra megismételném, mert önbizalmam erősítette és úgy érzem, a kis csapatot eggyé kovácsolta!

Köszönöm az élményt, Szokeresz!

 

Szeged, 2015. május 20.

 

Bagi Zsolt

Széchényi 2020